Olajleválasztók és zsírfogók
Amikor a felhasznált víz olaj- és zsírszármazékokkal keveredik, nem vezethető el közvetlenül a kommunális szennyvízhálózatba. Előzetes tisztítás szükséges a csőhálózat és a szennyvízkezelő berendezések, telepek védelme érdekében. Alkalmazásuk rendszerint vendéglátóipari üzemek, felszíni parkolók, garázsok, benzinkutak, autómosók és szervizek kialakítása esetén merül fel, de számos ipari tevékenység során szükség lehet beépítésükre. Az ide vonatkozó EN 858 és 1825, valamint DIN 1999-10 és 4040-100 szabványok szerinti kialakításúak és ezeknek megfelelően telepíthetőek. A tartályok polietilénből készülnek, kémiailag ellenállóak és 100%-ban újrahasznosíthatóak. Igény esetén dupla falú üzemanyag-, saválló-, lúgálló-, AdBlue tartály szállítását és elhelyezését is vállaljuk különféle technológiai kiegészítőkkel felszerelve.
Olajleválasztók
A megtisztítandó beáramló vízmennyiségtől, annak kimeneti minőségétől és a telepítés körülményeitől függően többféle változatuk lehetséges. Egyszerű gravitációs elven működő szeparátor, vagy koaleszcens szűrővel, és akár bypass ággal felszerelt egységek választhatók.
A folyamat lépései:
1. A szennyvíz a felszínről az olajleválasztó bemeneti csövébe folyik. A befolyó tömlő úgy van kialakítva, hogy a vizet szétoszlassa és megnyugtassa. Az első kamrában az ülepedés történik, és a szilárd részecskék a kamra alján rakódnak le.
2. Az olajjal még keveredett víz átfolyik egyszerűbb esetben az átvezető csövön a következő kamrába, vagy szigorúbb követelmények esetén a koaleszcens szűrőn. Ezen szűrő szerkezetének köszönhetően a víz áramlása lelassul, és megkezdődik a víz és az olaj szétválasztása. A kis olajcseppek nagyobbakká kezdenek összeolvadni, ami tovább növeli a csepp térfogatát. Mivel az olaj sűrűsége kisebb, mint a víz sűrűsége, a megnövekedett térfogat miatt az olajcseppek elkezdenek a második kamra felszínére emelkedni.
3. A megtisztított víz egy olaj visszatartására kialakított kivezető nyílásba áramlik. A kivezető nyílásra egy automatikus elzárószelep is felszerelhető, amely megakadályozza, hogy túlzott olajmennyiség esetén a kivezető nyílásnál elfolyjon. Amikor az iszap és az olaj maximális mennyisége összegyűlt, az iszapot vagy az olajat az erre a célra szolgáló nyílásokon keresztül kiszivattyúzzák.
Olajleválasztók osztályozása:
- I. kategória
Ezen berendezések esetén 5 mg/literig terjedő kiáramlási olajkoncentráció engedhető meg szabványos vizsgálati körülmények között. Az olajleválasztóknál egy speciális beömlő rendszer lelassítja az áramlást, és hidraulikailag hatékonyan osztja el azt az elválasztó térben. A nehéz anyagok lesüllyednek az aljára és leválnak. Az I. osztályú olajleválasztók beépített koaleszcens szűrővel rendelkeznek. A fal elválasztja az iszapkamrát és az ásványolajcsapdát. Jellemzően akkor használják, ha az elválasztónak nagyon kis olajcseppeket kell eltávolítania. A koaleszcencia-szűrőbetét segítségével amikor a víz átfolyik rajta, az apró olajcseppek nagy cseppekké egyesülnek. Az utolsó részben a könnyű anyagok felemelkednek a víz tetejére és ott különülnek el. A kifolyónyíláshoz automatikus elzáró vagy riasztó berendezés is felszerelhető, hogy megakadályozza az olaj túlcsordulását heves esőzések idején. Jellemzően javítóműhelyekben, benzinkutaknál, autómosóknál építik be, ahol olajos és gyúlékony folyékony hulladékok keletkeznek. Minden olajtartalmú hulladékot el kell vezetni, mielőtt az épület csatornarendszerébe vagy más erre kijelölt helyre szállítják.
- II. kategória
Legfeljebb 100 mg/literig terjedő kiáramlási olajkoncentráció engedhető meg és gravitációs elvén működnek. Alkalmasak olyan szennyvízelvezetéseknél, ahol alacsonyabb minőségi követelményeket kell alkalmazni.
- Olajleválasztók bypass-szal
A bypass olajleválasztókat jellemzően olyan parkolókban használják, ahol túlzott térfogatáram (pl. hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék) miatt fennáll a túlcsordulás vagy hiányos szennyvíztisztítás veszélye. Koaleszcens szűrővel rendelkeznek. A megkerülő szeparátorok teljes mértékben kezelik az akár 6,5 mm/órás csapadékmennyiségek által generált összes vízhozamot. Ezeket a szeparátorokat akkor használják a parkolók területén, ha elfogadható kockázatnak tekintik, hogy a nagy vízhozamok teljes kezelését nem biztosítják, például, ha kicsi a kockázata annak, hogy egyidejűleg nagy mennyiségű kiömlés és heves esőzés történik.
- Tartály típusok:
Zsírfogók
A zsírleválasztókat főként olyan ipari és vendéglátóipari üzemekben használják, amelyekből szerves (növényi, állati) és szintetikus eredetű zsírok, olajok kerülhetnek a környezetbe. Használatuk kötelező a nagykonyhákban, szállodákban, kórházakban, éttermekben, élelmiszer-forgalmazó központokban, vágóhidakon, húsfeldolgozó üzemekben.
A zsírleválasztó két részből áll, egy iszapülepítőből és egy zsírgyűjtőből. Az iszapülepítőben a szennyvíz áramlása lecsillapodik, a nehezebb részecskék leülepednek az aljára. A zsírfogóban viszont a kisebb sűrűségű olajok és zsírok elválnak a víztől, és a felszínen maradnak. A tisztított víz a zsírok és olajok szintje alá süllyesztett elfolyón keresztül kiáramlik.
- Tartály típusok:
Olajleválasztó és zsírfogók telepítése
A zsírleválasztót közel kell elhelyezni a szennyeződés keletkezési forrásához, az épületen belül vagy kívül. Célszerűen a föld alatt elhelyezendő olyan területen, ahol az esetenként erős és agresszív szagok nem jelentenek problémát, és ahol a maradvány anyagot elszállító jármű tömlőjével könnyen hozzá lehet férni. A bemeneti szintnek a fagyhatár alatt kell lennie.
A ROTO föld alatti olajleválasztó és zsírfogó tartályok könnyen telepíthetők. A betemetéshez nagyon keskeny építési gödör és kevés feltöltőanyag szükséges, ami olcsóvá és gyorsan elvégezhetővé teszi a telepítést. Kis súlyuk szintén megkönnyíti ezt. Ásunk egy gödröt, beletesszük a tartályt, feltöltjük vízzel és csatlakoztatjuk a szükséges csöveket. A tartály teleszkópos meghosszabbítással rendelkezik, így magassága könnyen a terepszinthez igazítható. Teljesen a föld alatt vannak, így nem foglalnak helyet a telken, és nem zavarják a környezetet. Föld feletti tartályok esetén ügyelünk a fogadó terepszint vízszintes kialakítására, amely egy stabil alapzatot biztosít.
Telepítés előtt gondosan ellenőrizni kell a talaj összetételét és tulajdonságait. A tartálynak legalább 150 cm-re kell lennie az épülettől és legalább 200 cm-re környező autóúttól. Az építési gödör alapterületének 60-100 cm-rel nagyobbnak kell lennie, mint a tartály padlófelülete. Tehát a tartály méreténél valamelyest nagyobb munkagödröt ásunk, ügyelve a későbbi 4-16mm frakciójú kaviccsal való visszatöltés minél kevesebb anyagszükségletére. Ha a terep típusa lehetővé teszi, függőleges falú építőgödröt készítünk amennyire csak lehetséges. Az építőgödör padlójának meg kell szilárdulnia és stabilnak kell lennie. A talaj gyenge teherbírása esetén vastag kavicsos anyaggal vagy betonnal készítjük az aljzatot, majd egy homokréteget alakítunk ki. Erre helyezzük a tartályt, aminek ellenőrző nyílását és esetleges meghosszabbítását a terepszinthez igazítjuk. Ha szükséges, gondoskodunk pluszban a felúszás elleni védelméről. Csatlakoztatjuk a szükséges bekötéseket. Ezután elkezdjük rétegenként visszatölteni a kavicsot és ezzel egyidejűleg vízzel feltölteni a tartályt. Az utolsó réteget geotextíliával elválasztjuk és rendezzük a terepet. Ez történhet egyszerűen a kiásott földdel, vagy terhelhetőség esetén egy megfelelően méretezett betonfödémmel.
- Jellemző megoldások
